Kislelkű szó jelentése
kislelkű (melléknév)
1. Gyáva (személy), aki nem bízik a maga erejében, hamar visszariad a nehézségektől, akadályoktól; félő, bátortalan, aki természeténél, jelleménél fogva fél a veszélytől, az esetleges nehézségektől, kellemetlenségektől, és e szerint visszahúzódóan viselkedik.
A kislelkű katona eldobja fegyverét és elmenekül a csatából. A kislelkű ember megpróbálja átvészelni a nehézségeket, de nem mer tenni semmit.
2. Gyáva emberre jellemző (hozzáállás, megnyilatkozás, magatartás), vele kapcsolatos (dolog).
A kislelkű beszéd másokat is elbátortalaníthat. A kislelkű visszahúzódás nem menti meg a bajtól az embert.
3. Üres, sivár lelkű (személy), aki nem tud eszményekért, magasabb, nemesebb célokért lelkesedni, küzdeni.
A kislelkű emberek nem sorakoznak fel egy jó ügy mellé. Egy szabadságharcos azért is nagyszerű ember, mert nem lehet kislelkű jellem.
4. Sivár emberre jellemző (hozzáállás, megnyilatkozás, magatartás), vele kapcsolatos (dolog).
A kislelkű bekiabálások próbára teszik a tömeget lelkesíteni akaró szónok kitartását. A kislelkű hozzáállás megakadályozza, hogy egy jó ügy hamar sikert érjen el, mert kezdetben csak kevesen csatlakoznak hozzá.
5. Régies, elavult: Tiszteletlen, méltánytalan (bánásmód, hozzáállás), amely mások iránt minden nemesebb érzelmet nélkülöz.
Az erőszakon alapuló kislelkű bánásmód csak dühös ellenállást gerjeszt. A hivatalnok kislelkű ügyintézése gépiesen csak a szabály betűijét nézi.
