Kifogás szó jelentése
kifogás (főnév)
1. Vízből kivétel; folyadékban úszó állat, lebegő tárgy megfogása és kiemelése.
A halász büszke volt a sok hal kifogása miatt. Egy nyeles hálót használtam a vízbe esett táska kifogására.
2. Szerszámok leszedése; szekér, kocsi elé befogott ló vagy más állat kiszabadítása a hámból, igából.
A lovak kifogása után az istállóba vezettem őket. A szántás végén nekikezdtem az ökrök kifogásának.
3. Átvitt értelemben: Mentegetőzés. Mentségül említett ok, ürügy, amivel megmagyaráznak egy rossz tettet.
A naplopó mindig kifogásokat keres a lustaságára. A nő egy kifogást mondott, pedig más ok miatt nem akart menni.
4. Átvitt értelemben: Ellenvetés annak megmagyarázására, hogy egy változás miért nem jó vagy elfogadható. Rosszalló, hibáztató észrevétel, nyilatkozat.
Egyetlen kifogásom van: hogy nem tetszik a ruha színe – amúgy jó. A hatóság kifogást emelt az erőmű beindítása ellen.
5. Jogi: Visszautasított részlet, körülmény. Védekezés egy per során formai okra hivatkozva.
Az ügyvéd azért mondta a kifogást, hogy a bíró utasítsa el a követelést. A védekezést tényekkel nem tudjuk alátámasztani, de több kifogást is felhozhatunk az eljárás ellen.
Eredet [kifogás < ki- (igekötő) + fog (ige) + -ás (főnévképző)]
