Kegyes szó jelentése
kegyes (melléknév)
1. Jóakaratú, felsőbbsége ellenére pártfogást nyújtó; leereszkedően jóindulatú (személy), aki egy alárendelt személlyel jót tesz, a kérését, kívánságát teljesíti.
A kegyes gazda megengedte, hogy a háznál szolgáljunk. A nemes el akarja nyerni a kegyes király segítségét.
2. Kegyelmet adó; büntetést elengedő vagy a bosszúról való lemondó (személy, uralkodó), akinek a másik fél teljesen ki van szolgáltatva.
Az elítélt a kegyes király jóindulatáért folyamodik. A kegyes uralkodó börtönbüntetésre változtatja a halálos ítéletet.
3. Igen tisztelt; nagyon kedves, szíves, nagylelkű (tett, viselkedés) a megszólított személy részéről.
Kegyes engedelmével felszolgáljuk az ebédet, uram. A művésznő kegyes hozzájárulásával készültek fényképek az előadásról.
4. Jó szándékú, segítés céljával elkövetett (helytelen cselekedet).
A gyerekek nem vették észre a kegyes csalást, hogy nem a Mikulás hozta az ajándékokat. A beteg elhitte a kegyes hazugságot, hogy nincs komoly baj.
5. Vallási: Leereszkedően segítő; érdemtelen embert támogatni hajlandó; irgalmas.
A kegyes isten megsegített minket a bajban. A kegyes császár segít az otthontalan embereken.
6. Vallási: Buzgón vallásos (személy), aki vallási buzgóságból jót tesz. Erősen istentisztelő indíttatású (cselekedet).
A kegyes hívők szívesen segítenek a rászorulókon. A kegyes adomány révén újjáépíthettük az összedőlt házunkat.
7. Vallási: Katolikus oktató, nevelő szerzetesrendhez tartozó (személy, csoport).
A kegyes rend nevelte fel a fiút. A növendékek egy kegyes szerzetes keze alá kerültek.
Eredet [kegyes < kegy + -es (melléknévképző)]
