Katasztrófa szó jelentése
katasztrófa (főnév)
1. Nagyarányú természeti csapás, amely sok embert érint.
A katasztrófa sújtotta övezetbe sok segélyszállítmány érkezik. A katasztrófa túlélőinek főként élelmiszert hoznak.
2. Megdöbbentő arányú szerencsétlenség, baleset, amely hirtelen következik be.
A háború nemzeti katasztrófával végződött. A vezetés hozzá nem értése végül katasztrófába sodorta a vállalatot. A két szerelvényt érintő vasúti katasztrófa miatt egész nap leállt a közlekedés az érintett szakaszon.
3. Átvitt értelemben: Hirtelen halál, gyászeset.
A fiatalember elvesztésének katasztrófája megrázza az egész családot. A váratlan katasztrófa éjszaka történt.
4. Átvitt értelemben: Teljes kudarc; nagyon rosszul sikerült dolog.
A vizsga a felkészületlen diák számára katasztrófa lett. A szinte üres moziban megrendezett filmbemutató katasztrófája elszomorította a rendezőt.
5. Átvitt értelemben: Kikerülhetetlen vég, végzetszerűen tragikus kifejlet, végeredmény.
A háborúba sodródás eleve magában hordozta a katasztrófát. Az egyre nagyobb eladósodás egyre közelebb hozza a katasztrófát.
Eredet [katasztrófa < latin: catastropha (fordulópont) < görög: katasztrofe (fordulat, vég) < kata (le) + sztrefo (fordul, dől)]
