Kantár szó jelentése
kantár (főnév)
1. Irányító bőrpánt; az állat tarkóját, homlokát, pofáját, torkát és orrát átfogó, szíjakból, esetleg szemellenzőből álló lószerszám, amely a rákapcsolt zabla, illetve gyeplő vagy szár révén a ló vezetésére és fékezésére alkalmas.
A lovas erősen fogja a kantárt. A kocsis a kantáron vezeti a lovat a szekérhez.
2. Ruhán, lábbelin pánt, szalag, két távolabb eső részt összekötő szalag.
Az anya begombolja a kisgyerek nadrágjának kantárját. A kantár jól tartja rajta a ruhát, nyugodtan szaladgálhat benne. A női kalapot egy kantár szorítja az állhoz.
3. Orvosi: Fitymafék a férfi nemi szervén, amely a makkot borító bőrt rögzíti.
Fitymaszűkületkor az orvos a kantárt is kezelheti. A rövid kantár megkeseríti a nemi életet.
4. Népies: Ritka szemű hálóforma eszköz egy tárgy, dolog elhelyezésére vagy vitelére, amely szögre, vállra akasztható, szíjból vagy zsinegből (olykor háncsból) készül.
A gazda egy kantárt vet a vállára, abban viszi a kenyeret. A kantár elég erős, hogy elbírja a több kilós terhet.
Eredet [kantár < ómagyar: kantár < ősmagyar: kantárja < mongol: khantarya, kandaryan (kantár) < kantarra (orrát felhúzó)]
