Különc szó jelentése
különc (főnév)
Másképp viselkedő személy, főleg férfi, aki nem tartja be a közösségen belül általánosan elfogadott, szokásos életformát; makacsul és következetesen egyéni életmódot folytat és sajátos nézeteket vall.
A professzort különcnek tartják a kollégái is és a diákjai is. A különc elzárkózva éli világát.
Eredet [különc < külön + -c (főnévképző I.)]