Tartalom

Köt

köt (ige)

Odaerősít egy helyre úgy, hogy ne essen le, ne nyíljon szét, ne mozduljon el onnan az odarögzített tárgy, dolog.

Az asszony szárítókötelet köt két fa közé, hogy ki tudjon oda teregetni. A tengerész a súlyt a kötél végére köti. A huszár a lovát a kerítés oszlopához köti. Az anya jó szorosra köti a kisfiú cipőjét.

További részletezés

1. Egy helyre erősít egy szálat, zsineget úgy, hogy a szál, zsineg végét köréje csavarja, és csomóba fűzve megszorítja.

A gazda a zsák szájára egy záró zsineget köt. A tengerész a vitorlakötelet a hajó oldalán levő csapra köti.

2. ruhadarabot felerősít ...

3. hurokkal odaerősít ...

4. Derekára erősít ...

5. Fogságban tart ...

6. Szövetbe csavar ...

7. Tárgyakat összefog ...

8. Csomót készít ...

9. Használati tárgyat készít ...

10. Fonálhurkolással készít ...

11. Lapokat összefűz ...

12. Laza talajt összetart ...

13. Szorosan egymáshoz tapaszt ...

14. Ragasztóanyag megszilárdul ...

15. helyre szorosan odafűz ...

16. személyt erkölcsileg kötelez ...

17. Feltételtől tesz függővé ...

18. Függővé tesz ...

19. Cselekvésében korlátoz ...

20. Egyezséget létrehoz ...

21. növény virága megtermékenyül ...

22. erősen kínálja ...

23. Hivatalt ráerőltet ...

24. Varázslattal megront ...

25. Mozgásában akadályoz ...

26. termést hoz ...

27. Vékony szálat ereszt ...

28. Ragaszkodik az igazához ...

29. Vagyonhoz ragaszkodik ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Köt – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énkötökkötöm
tekötszkötöd
ő, önkötköti
mikötünkkötjük
tiköttökkötitek
ők, önökkötnekkötik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énkötöttemkötöttem
tekötöttélkötötted
ő, önkötöttkötötte
mikötöttünkkötöttük
tikötöttetekkötöttétek
ők, önökkötöttekkötötték
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énkötnékkötném
tekötnélkötnéd
ő, önkötnekötné
mikötnénkkötnénk
tikötnétekkötnétek
ők, önökkötnénekkötnék
Felszólító mód
alanyitárgyas
énkössekkössem
tekössél / kösskössed / kösd
ő, önkössönkösse
mikössünkkössük
tikössetekkössétek
ők, önökkössenekkössék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énköthetekköthetem
teköthetszkötheted
ő, önköthetkötheti
miköthetünkköthetjük
tiköthettekköthetitek
ők, önökköthetnekköthetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énköthettemköthettem
teköthettélköthetted
ő, önköthetettköthette
miköthettünkköthettük
tiköthettetekköthettétek
ők, önökköthettekköthették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énköthetnékköthetném
teköthetnélköthetnéd
ő, önköthetneköthetné
miköthetnénkköthetnénk
tiköthetnétekköthetnétek
ők, önökköthetnénekköthetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énköthessekköthessem
teköthessköthesd / köthessed
ő, önköthessenköthesse
miköthessünkköthessük
tiköthessetekköthessétek
ők, önökköthessenekköthessék
Főnévi igenév
kötni
Határozói igenév
kötve, kötvén, kötvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
kötő, kötendő, kötős, köthető, köthetetlen, kötetlen
Képzett főnév
kötés