Névmás szó jelentése

névmás (főnév)

Nevet helyettesítő szó. A névmás másképpen nevezi meg azokat a személyeket, tárgyakat, dolgokat, helyeket, tevékenységeket, állapotokat vagy gondolatokat, akikről vagy amikről beszélünk vagy írunk. Ha mindig ki kéne mondanunk a teljes nevet, az furcsa lenne. Ha névmást használunk egy-egy név helyett, akkor egyszerűbb a beszédünk vagy írásunk. Akkor szabad névmást használni, amikor így is érthető, hogy kiről vagy miről van szó.

ő, ez, azok, kicsoda, melyik, hányan

Eredet [névmás < név + más]

Lásd még: egyeztetés

További részletezés

személyes névmás

Személy (esetleg megszemélyesített dolog) nevét helyettesítő névmás.

én, te, ő, mi, ti ők

kérdő névmás

Egy helyettesítő név, amely arra a személyre, dologra, jellemzőre, mennyiségre kérdez rá, akiről vagy amiről beszélünk vagy írunk.

ki, mi, kik, mik, kicsoda, micsoda, melyik, milyen, minő, miféle, mekkora, melyik, hány, mennyi, hányadik

határozatlan névmás

Egy helyettesítő név, amely némelyik ismeretlen személy, dolog, jellemző vagy mennyiség nevét helyettesíti, akiről, amiről beszélünk vagy írunk, de nem közli pontosan, hogy melyikét. A határozatlan névmás helyettesítheti az összes személy, dolog, jellemző vagy mennyiség nevét is.

valaki, valami, bármi, akárki, mindenki, senki, semmi, ki-ki, más, valamilyen, valahova, valamennyi, valahány, néha, egyik, másik, olykor

általános névmás

Határozatlan névmás. Az általános névmás az összes személy, dolog, jellemző vagy mennyiség nevét helyettesíti, akiről vagy amiről beszélünk vagy írunk, de nem közli pontosan, hogy melyikét. Az általános névmás valójában a határozatlan névmások egy kisebb csoportja. Időnként pontosítókat is helyettesíthet.

senki, semmi, semelyik, minden, mindegyik, semennyi, sehány, bármelyik, bármennyi, bárhová

birtokos névmás

Egy ragozott névmás; azoknak a személyeknek, dolgoknak a nevét helyettesítő név egy része, akik vagy amik rendelkeznek egy dologgal, személlyel, kapcsolattal vagy jellemzővel. Jelzi a tulajdonos személyét, számát, valamint a tulajdon, kapcsolat vagy jellemző számát.

az enyém, az enyéim, a tiéd, a tieid, az övé, az övéi, a miénk, a mieink, a tiétek, a tieitek, az övék, az én (valamim), a te (valamid), saját (valamije).

visszaható névmás

Annak a személynek, dolognak a nevét helyettesítő név, akinek a cselekvése önmagára van hatással, aki egyedül végez el valamit, illetve akinek a személyét hangsúlyozzuk.

magam, magad, maga, maguk, magatok, maguk

határozói névmás

Toldalék vagy névutó hozzáadásával névmásból képzett határozó.

ezt, ahhoz, őnekik (nekik), tebelőled (belőled), emellé, mifelénk, afelett

kölcsönös névmás

Azoknak a személyeknek, dolgoknak a nevét helyettesítő névmás, akinek a cselekvése kölcsönösen a másikra van hatással.

egymás, egymást, egymásra, egymásnak, egymásé, egyik a másikat

vonatkozó névmás

Egy helyettesítő név, amely arra a személyre vagy dologra utal, akiről vagy amiről beszélünk vagy írunk. A vonatkozó névmás bevezet egy állítást vagy kérdést azzal a szóban forgó személlyel, dologgal, jellemzővel, vagy mennyiséggel kapcsolatban, akiről vagy amiről szólunk.

aki, ki, ami, amely, mely, amelyik, akik, amik, amelyek, akit, amit, amilyen, aminő, amiféle, amekkora, ahány, amennyi, ahányadik

mutató névmás

főnévi mutató névmás:

Névmás. (A névmások használhatók rámutató, hangsúlyozó értelemben, így a mutató névmás látszólag külön csoportot alkot.)

ez, az, ő, ti, azok, emezek

melléknévi mutató névmás:

Határozatlan melléknév, amely a főnevet más dolog jellemzőivel hasonlítja össze.

ilyen, olyan, ekkora, akkora, efféle, afféle, ugyanilyen, ugyanolyan

számnévi mutató névmás:

Határozatlan számnév, amely a főnevet más dolog mennyiségével hasonlítja össze.

ennyi, annyi, emennyi, amannyi

Névmások ragozása

 

személyes	birtokos	birtokos szerkezetű	visszaható
ez, az	ezé, azé	ennek / annak a (…-je)	maga
én	enyém	az én (…-m)	magam
te	tiéd	a te (…-d)	magad
ön, maga	öné, magáé	az ön, a maga (…-je)	ön, maga
ő	övé	az ő (…-je)	maga
mi	miénk	a mi (…-nk)	magunk
ti	tiétek	a ti (…-tek)	magatok
önök, maguk	önöké, maguké	az önök, a maguk (…-je)	önök, maguk
ők	övék, övéké	az ő (…-jük)	maguk