Kóró szó jelentése
kóró (főnév)
1. Magasra növő gyomnövény, amely általában kemény, szúrós szárú.
Az elhagyott kertet felveri a kóró, a gaz. A kecske az útszéli kórót rágja.
2. Száraz, kemény növényi szár, amely az átlagosnál magasabb gyomnövény télen át is megmaradó, száraz, olykor szúrós része.
Az olvadó hó alól kilátszik a kóró a kertben. A tavaszi ásáskor az ágyásokat megtisztítják a kórótól.
3. Kemény szár, amely egy termesztett növény magas, termésétől megfosztott vagy levágott része.
A kukorica kóróját felaprított takarmányként fel lehet használni. A napraforgó kórói még állnak a betakarítás után.
4. Átvitt értelemben: Megvénült, sovány ember, akinek öreg bőrén át kilátszanak a csontjai.
A vén kóró még el-eljár a kocsmába. Az öreg kóró egyedül él, csak néha látogatja meg valaki.
Eredet [kóró < ómagyar: kóró < ősmagyar: kóré (kóró, szár) < dravida: korei, gorei (kóró, „üres szárú”) < kurlei (cső)]
