Kóborol szó jelentése
kóborol (ige)
1. Csavarogva kószál; egy ember, ritkán állat hosszasan, különösebb cél, irány, terv nélkül, rendszerint erre-arra járkál, csatangol.
A kiránduló a hegyek között kóborol. A csavargó a város utcáin kóborol. A gazdátlan kutya a falu házai közt kóborol.
2. Ide-oda jön-megy egy csoport, csapat; többé-kevésbé (határozott) cél nélkül vándorol, egyik helyről a másikra vonul.
Vándorcigányok kóborolnak a vidéken. Régen vándorszínészek kóboroltak az országban.
3. Régies: Vidéket járva rabol; egy vidéket bejárva útonáll, rabol.
A csata után szétvert seregből több csapat kóborol a vidék falvaiban. Egy zsiványbanda kóborol a hegyen átvezető úton fosztogatva, zaklatva az áthaladó utasokat.
Eredet [kóborol < ómagyar: kóborog, kódorog < ősmagyar: kóbolyog, bódorog (tekereg) < dravida: pódaru (mendegél)]
