Képtelen szó jelentése
képtelen (melléknév)
1. Korlátolt lehetőségű (személy, állat), amely nem rendelkezik kellő testi erővel vagy értelmi képességgel arra, hogy egy dolgot megtegyen, akitől nem telik ki egy cél elérése, egy kívánt eredmény létrehozása, vagy amelyet külső ok vagy anyagi eszközök hiánya megakadályoz egy cél, terv, ügy, tevékenység véghezvitelében.
A gyengesége miatt képtelen beteg nem tud felkelni. A tudatlansága miatt képtelen ember nem tudja felfogni tette súlyát. Az akadályt átugrani képtelen ló megmakacsolja magát.
2. Egy célra nem alkalmas (személy), aki erkölcsi tulajdonságainál, hozzáállásánál fogva nem alkalmas egy célra, beosztásra, feladatra vagy egy bizonyos dolog megtételére.
Az aljas hazudozóról kiderült, hogy képtelen a jóra. A gyilkolásra képtelen embert idomítani kell ahhoz, hogy „jó katona” legyen.
3. Nem kellően szilárd (személy), aki nem tudja megállni, hogy egy káros dolgot meg ne tegyen.
A csábításnak ellenállni képtelen férfi fejét könnyen elcsavarják a nők. A dohányzásról leszokni képtelen ember újra cigarettához nyúl.
4. Hihetetlen (eredmény, jelenség, hatás, dolog), amely a rendestől, megszokottól teljesen elütő, szinte elképzelhetetlen.
A szenzációhajhász sajtóban egyre képtelenebb hírek jelennek meg. A képtelen bizonyítékról kiderült, hogy egy csalás eredménye.
5. Nagyon nagy (eredmény, jelenség, hatás, tárgy, dolog), amely óriási méretű, jelentőségű vagy hatású.
Azt írja az újság, hogy a járvány képtelen méreteket öltött. Egy földszintes házakhoz szokott embernek a felhőkarcolók képtelen épületnek tűnnek.
Eredet [képtelen < kép(es) + -telen (melléknévképző)]
