Káplárpálca szó jelentése
káplárpálca (főnév)
1. Mogyorófa pálca, mely 1848 előtt az osztrák hadseregben a káplár jelvényéül szolgált.
2. Gyermekjáték, melyben a játékosok egy ujjnyi hosszú és hosszában két egyenlő részre vágott pálcadarabot sodorgatnak a tenyereik között és dobnak el. Ha a pálca mindkét felének a lapos része van felül, akkor az, aki dobta a „király", ha a két fél pálca a lapjára borul, akkor az illető a „káplár" lesz, ha pedig a pálcadarabok egyike a lapjára esik, a másiknak pedig a lapja felfelé van, akkor a dobó a „szegény ember", és a káplártól annyi ütést kap a tenyerére, amennyit a király parancsol. Ha a két pálca csak egy részben is egymásra esik, a neve „kurva", s ekkor a káplár a befont kendővel az egymáson levő pálcadarabokra üt.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
