Jegyes szó jelentése
jegyes (főnév)
Házasulandó személy; olyan férfi, illetve nő, aki párkapcsolatát házasságkötéssel is hivatalossá akarja tenni, és ezt a szándékát kijelenti.
A fiatalok már jegyesek lettek. A fiú megkérte a lány kezét, aki igent mondott, így egymás jegyesei lettek.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Vallási: Égi jegyes – (Krisztus mint olyan eszménykép, akinek egy katolikus nő – rendszerint egy apáca – egész életét szenteli).
Vallási: Kihirdetik a jegyeseket – (kihirdetik a házasságot kötni szándékozók nevét a templomban, hogy mindenki tudomást szerezzen róla).
Vallási: Krisztus / az Úr jegyese – (női szerzetesrend tagja, aki Kötött vallási előírások szabályai szerint zárt közösségben élő, fogadalmat tett nő).
jegyes (melléknév)
1. Népies: Megkülönböztető jelet viselő (személy, állat, tárgy, dolog).
A gazdának saját jegyével ellátott jegyes jószága van. A jegyes ember arcán egy jól látható anyajegy van.
2. Régies: Megbélyegzett (személy), akit egy helytelenített cselekedete miatt különösen figyelemmel kísérnek, megkülönböztető jellel láttak el.
A kalózról kiderült, hogy már volt büntetve, mert egy jegyes ember volt. A börtönben voltak jegyes nők, akik romlott erkölcsük miatt lettek elzárva.
3. Régies: Hatósági utalványra adott (árucikk), illetve ilyen forgalmazással kapcsolatos (dolog).
A jegyes élelmiszerből egyszerre nem lehetett többet venni, csak amennyi a jegyen állt. A jegyes ellátás addig állt fenn, míg nem lett elég áru a boltokban.
Eredet [jegyes < jegy + -es (melléknévképző)]
