Izél
izél (névmás, ige)
1. Azt csinálja, amiről szó van , de aminek a megfelelő szava hirtelen nem jut a beszélő eszébe, vagy zavarában, illetve illendőségből nem akarja kimondani.
A mester ezzel a munkával egy csomót izél t. – Ne izél j már azzal a fésülködéssel!
2. Közösül ...
3. szükségét végzi ...
Izél – igeragozás
Kijelentő mód, jelen idő
alanyi tárgyas
én izélek izélem
te izélsz izéled
ő, ön izél izéli
mi izélünk izéljük
ti izéltek izélitek
ők, önök izélnek izélik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyi tárgyas
én izéltem izéltem
te izéltél izélted
ő, ön izélt izélte
mi izéltünk izéltük
ti izéltetek izéltétek
ők, önök izéltek izélték
Feltételes mód, jelen idő
alanyi tárgyas
én izélnék izélném
te izélnél izélnéd
ő, ön izélne izélné
mi izélnénk izélnénk
ti izélnétek izélnétek
ők, önök izélnének izélnék
Felszólító mód
alanyi tárgyas
én izéljek izéljem
te izéljél / izélj izéljed / izéld
ő, ön izéljen izélje
mi izéljünk izéljük
ti izéljetek izéljétek
ők, önök izéljenek izéljék
Ható ige, jelen idő
alanyi tárgyas
én izélhetek izélhetem
te izélhetsz izélheted
ő, ön izélhet izélheti
mi izélhetünk izélhetjük
ti izélhettek izélhetitek
ők, önök izélhetnek izélhetik
Ható ige, múlt idő
alanyi tárgyas
én izélhettem izélhettem
te izélhettél izélhetted
ő, ön izélhetett izélhette
mi izélhettünk izélhettük
ti izélhettetek izélhettétek
ők, önök izélhettek izélhették
Ható ige, feltételes mód
alanyi tárgyas
én izélhetnék izélhetném
te izélhetnél izélhetnéd
ő, ön izélhetne izélhetné
mi izélhetnénk izélhetnénk
ti izélhetnétek izélhetnétek
ők, önök izélhetnének izélhetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyi tárgyas
én izélhessek izélhessem
te izélhess izélhesd / izélhessed
ő, ön izélhessen izélhesse
mi izélhessünk izélhessük
ti izélhessetek izélhessétek
ők, önök izélhessenek izélhessék
Főnévi igenév izélni Határozói igenév izélve, izélvén, izélvést Melléknévi igenév és képzett melléknevek izélő, izélendő, izélős, izélhető, izélhetetlen, izéletlen Képzett főnév izélés
További igék ragozása – igeragozási tárgymutató
Szomszédos címszavak