Izél szó jelentése
izél (névmás, ige)
1. Azt csinálja, amiről szó van, de aminek a megfelelő szava hirtelen nem jut a beszélő eszébe, vagy zavarában, illetve illendőségből nem akarja kimondani.
A mester ezzel a munkával egy csomót izélt. – Ne izélj már azzal a fésülködéssel!
2. Közösül; nemileg érintkezik.
– Tudtad, hogy a felnőttek izélnek az ágyban? – kérdezte tudálékosan egy egyik gyerek a másiktól. A fiatal pár a nászútján minden nap izélt.
3. Testi szükségét végzi; székletet, vizeletet ürít.
A macska megint a szobában izélt. Az anya észrevette, hogy a gyereke hígat izél, így elvitte az orvoshoz.
Eredet [izél < izé + -l (igeképző)]
