Irigység szó jelentése
irigység (főnév)
1. Rosszindulatú féltékenység, amikor egy személy más szerencséjén, sikerén, jólétén bosszankodik, és azt inkább magának kívánja.
Látszott az irigység a vesztes arcán. Emésztette a sárga irigység, amiért a barátnője lett az első a versenyen.
2. Önző féltés, amikor egy személy a saját tulajdonát, kedvező helyzetét, állapotát másnak nem engedi át, vagy nem adja meg annak a lehetőségét, hogy a másik is hasonlót kapjon, szerezzen, érjen el magának.
A testvérek közül előfordul, hogy az egyik irigység gyerek. Nem szép dolog az irigység, adjál a csokiból a kisebbnek is.
Eredet [irigység < irigy + -ség (főnévképző)]
