Ingerlés szó jelentése
ingerlés (főnév)
1. Önkéntelen ellenhatás keltése; egy élő szervezetet külső vagy belső hatásnak kitétele, hogy erre az élő test mozgással, változással, működéssel, tevékenységgel válaszoljon.
Az orr pehellyel ingerlése tüsszentést okoz. A humorérzék ingerlése nevetést vált ki.
2. Mérgesítés; kihívó magatartással, állandó kellemetlenkedéssel, csipkelődéssel való bosszantás, dühítés.
A kutya ingerlése folytonos simogatással, bökdöséssel jár. Az anya ingerlését a gyerek türelmetlenségével éri el.
3. Felbujtás; egy személy, állat ellen irányuló cselekvésre (rosszindulatból fakadó rábeszéléssel) való rábírás.
A kakasviadalon az állatok ingerlése küzdelembe torkollik. A kutya idegen ellen ingerlése néha a gazdára is visszaüt.
4. Ritka: Vágytámasztás; érzékszerv vagy kielégületlen állapot befolyásolása úgy, hogy vágyakat támasszanak benne, illetve kielégületlenségének érzését fokozzák.
A férfi szomjának ingerlését kirakott teli üvegekkel érték el. A férfi ingerlését a nő kihívó ruhában, csábos mozdulatokkal éri el.
Eredet [ingerlés < inger(e)l + -és (főnévképző)]