Igaz szó jelentése
igaz (melléknév)
A valóságnak, helyesnek megfelelő (tett, dolog), illetve olyan, ami működik, ami helyes.
Az igaz tanúskodás erkölcsi kötelesség. Az igaz törvényt nem kell erőszakkal betartatni. Az igaz embernek lehetősége van a boldogságra.
Eredet [igaz < ómagyar: igaz < ősmagyar: igaz, ighus < sumér: ig-as (igaz, tényleges) < igu, igi (tény) + us, as (-os; melléknévképző)]
További részletezés
1. A valóságot híven tükröző, a tények összefüggését meg nem hamisító (állítás, közlés, ismeret), ami pontosan megfelel a fizikai világban történteknek, ami kellően működve eléri a kitűzött célt, kiváltja a megfelelő hatást.
Amit mondasz, az igaz. Az igaz beszéd mutatja a becsületességet. Az igaz adatok segítenek az életben eligazodni. Fontos megtudni, hogy mi az igaz eredete egy szónak.
2. Valóságosan átélt, őszinte, nem színlelt (dolog, főként érzés).
Igaz barátság kötötte össze a katonákat. Az anya igaz szeretettel nézett a gyermekére.
3. Érvényben levő (elv, törvény, rendelet), ami kivétel nélkül minden érintettre egyformán vonatkozik, kötelező érvényű; a kiváltott hatása kivétel nélkül érvényesül.
Az országgyűlés által hozott törvény addig igaz, amíg egy másik törvény nem szünteti meg az érvényét. A tömegvonzás törvénye igaz a fizikai világban.
4. Becsületességnek megfelelően élő (személy), aki az erkölcsi-etikai követelmények szellemében cselekszik.
Teréz Anya egy igaz ember volt. Legtöbbször azok vitatkoznak azon, hogy ki az igaz hazafi, akik ezt csak gyűlölet keltésére akarják felhasználni.
5. Legteljesebben megtestesítő (személy), aki egy típust, eszményt legjobban megközelít, leginkább az.
Az igaz barát soha nem hagy cserben. Az igaz vezető kiáll a csapatáért.
6. Tisztességes (cselekedet, eljárás, magatartás, hozzáállás), ami helyes, ami a becsületnek megfelel.
A bíróság igaz eljárásban hoz ítéletet. A férfi igaz magatartása tiszteletet vív ki neki. A király igaz döntése minden érintett felet kielégít.
7. Valódinak nevezhető (tárgy, személy, jelenség), amely nemcsak hasonlít egy dologhoz, hanem annak lényegét is híven tükrözi.
Az igaz kormányzás jobb állapotba hozza az országot. Az igaz vezetés az egész közösség érdekét nézi.
8. Népies: Becsületes munkával szerzett (jövedelem, tárgy, tulajdon), amit jogosan birtokol a tulajdonosa.
A gazda igaz jószágai az istállóban pihennek. A munkás igaz keresetéből meg tud élni.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Ami igaz, az igaz – (ez tény, ezt el kell ismerni még akkor is, ha egyéb tekintetben fenntartásaim vannak).
Az egy igaz Isten – (Vallási: főleg a keresztény, a zsidó és az iszlám vallásban az egyedülinek tekintett valódi isten, a világ teremtője, ellentétben más vallások istenével vagy isteneivel, amelyek viszont szerintük hamisak).
Az igaz! – (azt el kell ismerni, azt nem lehet kétségbe vonni, de esetleg más tekintetben nem úgy van; lám, csakugyan, valóban!)
Betűről betűre igaz / az utolsó betűig / az első betűtől az utolsóig igaz – (egy szöveg elejétől végig, teljes egészében, minden részletében pontos).
Egy betű sem igaz belőle – (semmi sem valós belőle).
Fele sem igaz – (sok benne a hazugság, a kitalálás).
Igaz? Nem igaz? – (ugye, hogy így van?)
Igaz hit – (Vallási: főleg a keresztény, a zsidó és az iszlám vallásban az egyedülinek tekintett vallás, ami ellentétben áll minden más vallás meggyőződésével, amik szerintük nem felelnek meg az egyetlen igazságnak).
Igaz híve – (egy levél végén, aláírás előtt, az egyszerű ismeretségnél melegebb, de a barátságnál kevésbé bizalmas viszony kifejezése).
Igaz hozzá – (becsülettel kitart mellette, hűséges hozzá).
Igaz lélekkel – (őszintén, becsületesen).
Igaz lelkemre mondom – (a fogadkozás, a mondanivaló hitelének alátámasztása).
Igaz szívvel – (őszinte érzéssel).
Igaz út – (becsületes viselkedés).
Igaz úton jár – (helyesen cselekszik, helyesen gondolkodik, dönt).
Igaz ügy – (tisztességes, becsületes, a közösség valódi érdekeit képviselő ügy).
Isten igazában – (derekasan, nagy elszántsággal)
Olyan igaz, mint ahogy itt állok – (ez tény, ehhez kétség sem férhet).
Századik szava se igaz – (mindig hazudik).
Szent igaz / Való igaz – (bizonyos, hogy úgy van).
igaz (főnév)
1. A dolgok valódi összefüggése, az valóságnak megfelelő tényállás. A helyesség nagy mértéke.
Igazat szólj! – ismételte fenyegetőn a bíró. Igazat beszélek – mondta a vádlott.
2. Személy joga, jogos igénye, követelése. (Ez lehet egy ügy, tulajdon, tevékenység, döntés).
A sértett bátran kiállt az igazáért. A szomszédja perrel támadta meg az igazát.
3. Tisztességes ember, aki becsületes (általában többes számban).
Az igazak lehetnek csak igazán boldogok. Az igazaké lehet egy jobb világ.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Az igazak álmát alussza – (a.) nyugodt, tiszta lelkiismerettel alszik; b.) elhunyt, már nem él).
Igazat ad neki – (kijelenti, hogy az illető helyesen járt el, jót tett, jól döntött).
Ragaszkodik a maga igazához – (nem engedi elvitatni a maga állításának helyességét).
Igazára esküszik – (feltétlenül igaznak tart egy állítást; helyesnek, jogosnak tart egy álláspontot).
Közmondás
Szólj/mondj igazat, betörik a fejed – (sok ember haraggal, bántással viszonozza, ha leplezetlenül megmondják neki a valós tényeket).
Lezárva 7K: 2012. január 21., 21:42
