Idézés szó jelentése
idézés (főnév)
1. Hatóság elé rendelés; egy személy megjelenésre kötelezése egy hatóság, bíróság előtti tárgyalásra.
A bíró tanúk idézését rendeli el a tárgyalásra. A nyomozó az ügy egyik tanúját a rendőrségre idézés után hallgatja ki. A fejedelem a törzsfők magához idézése után parancsokat ad ki nekik.
2. Hivatalos behívó okmány, amely egy személyt a törvény elé menni rendel.
Már megérkezett az idézés: mennünk kell a bíróságra. Az asztalomon hever egy idézés.
3. Személy megjelenésre kérése; távol levő vagy meghalt személy lelkének egy helyre hívása, szólítása, és arra késztetése, hogy a hozzá intézett kérdésre válaszoljon.
A jósnő az elhunyt apát kérdezte az özvegy elé idézéskor. Egy régi kép alapján próbálkozik az idézéssel a boszorkány.
4. Pontos ismétlés; egy mástól származó vagy korábban elhangzott szöveg, szövegrész vagy szó újra mondása hivatkozásul, igazolásul.
A szónok a híres költő szavainak idézésével kezdi a beszédét. A bíró a nyomozás jegyzőkönyvéből idézéssel elevenítette fel az eseményeket.
5. Képzeletében megjelenítés; egy gondolat, emlékkép újra megjelenítése az elméjében egy tárgyról, személyről, eseményről.
Az író sorai a helyszínnek az olvasó elé idézésére szolgálnak. Az ünnepséget részben a múlt idézésére tartottuk.
Eredet [idézés < idéz + -és (főnévképző)]
