Holt szó jelentése
holt (melléknév)
Mozdulatlan (test, tömeg, eszköz), ami nem mutat változást, amit nem hat át az élet, természetes mozgatóerő, megszokott működés.
A holt embert tisztességgel eltemetik. A holt anyagot csak az élet képes megeleveníteni. A holt mederben nem folyik a víz. A holt táj csendje nyomasztó lehet.
Eredet [holt < hal (ige) + -t (melléknévképző)]
Lásd még: halott
További részletezés
1. Élettelen testű (személy), akinek a teste már nem él, meghalt, elhunyt.
A baleset után egy holt ember maradt az úton. A holt áldozatot letakarják.
2. Átvitt értelemben: Semmivé lett, meghiúsult, célját el nem ért (remény, cél).
A férfi holt reményeit magába temeti. Talán egyszer mégis valóra válnak a holt vágyai.
3. Átvitt értelemben: Mozgást nélkülöző, változatlan (táj, hely, dolog, állapot), ami nem emlékeztet az élet megnyilvánulásaira.
A szobrász életet visz a holt márványba. A tudomány szerint az élet a holt anyagból keletkezett. A téli holt táj mozdulatlan.
4. Átvitt értelemben: Használaton kívüli (eszköz, tárgy), nem működő (gép), értéket nem teremtő, nem termelő (eszköz, tárgy, terület, dolog).
A gazda szomorúan nézte a holt földet, amit a gaz ver fel. A holt, öreg jármű egy fedett helyen áll.
5. Átvitt értelemben: A legnagyobb fokú (állapot), amelyben teljesen megtalálható egy tulajdonság vagy jelleg.
A holt részeg ember alig tud állni a lábán. A munkás az egész napi fárasztó munka után holt fáradtan ér haza.
6. Átvitt értelemben: Pangó (víz), sodrástól elvágott (folyóág), amely a tulajdonképpeni folyótól, áramló víztől el van zárva, és így a víz nem folyik benne.
A folyó holt ágában sok a vízi növény. A holt meder az ártéren van. A város határán levő holt folyórész kedvelt pihenőhely.
7. Átvitt értelemben: Kiszáradt (meder, folyóág, patak), amelyben legfeljebb csak időszakosan van (folyó) víz.
A holt medret feltöltik földdel, mert rajta keresztül vezet az út. Az erdőben a holt patakot megtölti a haraszt.
8. Átvitt értelemben: Nem égő (szén, hamu, fa), amely nem képes égni, vagy már nem parázslik, kihűlt.
A fűtő kikaparta a kazánból a holt hamut. A kályhából az újabb begyújtás előtt a holt salakot kiszedi az asszony.
9. Átvitt értelemben, hivatalos: Élettelen dolgok; az élőlényekkel ellentétben élettelen tárgyakat, eszközöket magában foglaló rész.
A vállalat holt vagyonát leltárba veszik. A mezőgazdasági szövetkezet holt eszközeit egyrészt a gépek jelentik.
10. Régies: Érzéketlen (testrész), amelyben nincs elegendő véráramlás vagy beidegzés.
A balesetből felépülő férfi még nem érzi a holt kézfejét. Az asszonynak elszorítja a cipő a holt lábát.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Hamvába holt – (Tájszó: a.) élhetetlen, gyámoltalan (személy); b.) kilátástalan, eleve kudarcra, sikertelenségre ítélt (dolog)).
Holt betű – (olyan rendelkezés, törvény, amelyet nem valósítanak meg, nem érvényesítenek az életben).
Holt erő (Fizika: olyan erő, amelyet egy ellenhatás megszüntet).
Holt hírét költi – (azt híreszteli róla, hogy meghalt).
Holt idény/szezon – (olyan időszak, amelyben egy tevékenység (természetes) feltételek híján szünetel, és ott semmilyen jelentős esemény nem történik).
Holt nyelv – (olyan nyelv, amelyet anyanyelvként már nem beszélnek, például: latin, ógörög).
Holt teher – (a.) Hajózás: olyan megterhelés, amelyet a hajó csak azért vesz fel, hogy a szükséges merülése meglegyen; b.) Régies: azoknak a gépi alkatrészeknek a súlya, amelyeknek a munka végzésében közvetlenül nincs részük).
Holt tőke – (a.) ki nem használt, parlagon hagyott képesség vagy szellemi érték; b.) Közgazdaságtan: nem jövedelmező tőke).
Holt vágány – (vasúti pályából kiágazó, rendszerint rövid vágány, amely vágányzáró földhányással, ütközőbakkal végződik).
Holt vágányra jut – (nem halad tovább, elakad, nem lesz eredménye).
holt (főnév)
Halott ember, akiből már elszállt a lélek.
A holtat elvitte a halottszállító, miután megvizsgálta az orvos. A holtat a rokonság a családi sírboltban helyezi el örök nyugalomra.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A holtak országa/birodalma – (a.) a temető, sírhelyekkel borított terület; b.) mitológia: a túlvilág, az elhunytak lelkének tartózkodási helye, állapota a halál után).
Holttá nyilvánít – (Hivatalos: hatóság eltűnt személyt hivatalos eljárással halottnak jelent ki, és akként anyakönyvez).
Se holt, se eleven / se eleven, se holt – (ijedtségében, felindultságában, kimerültségében, elcsigázottságában szinte eszméletét vesztett (személy)).
Szóalakok
Holtig – (a személy egész életében, amíg meg nem hal).
Holtig tanul az ember. Holtig tartó hűséget fogadnak az összeházasodók.
Holtra – (rendkívüli mértékben, nagyon, halálra).
A nő holtra rémül, annyira megijesztik őt. A munkás holtra fárasztja magát estére.
Lezárva 7K: 2011. december 31., 16:33
