Himbál szó jelentése
himbál (ige)
1. Ütemesen ide-oda lenget egy pontján rögzített testet; széles ívben lassan, ütemesen mozgat, lóbál.
Az asszony a karján himbálja a kosarat. A diák örömében himbálja a táskáját.
2. Lassan, ütemesen hintáztat egy személyt, tárgyat, dolgot; ide-oda mozgatja.
Az öreg a hintaszékben himbálja magát. A szél a fán levő madárfészket himbálja.
3. Ütemesen ide-oda leng, széles ívben lassan, könnyedén mozog egy felfüggesztett tárgy; himbálózik.
A házikóban a padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen. A bútorok árnyékai vele együtt himbálnak.
Eredet [himbál < himba (főnév I.) + -l (igeképző)]
Lezárva 7K: 2011. december 19., 13:48
