Hallgató szó jelentése
hallgató (melléknév)
1. Csendben levő, nem beszélő, hangot nem adó (személy).
A hallgató gyereket még az anyja sem tudta szóra bírni. A rendőr sokáig kérdezgette a hallgató gyanúsítottat.
2. Átvitt értelemben: Teljesen csendes; békésen, nyugodtan zajtalan (terület, hely).
A hallgató tájon egy nesz sem kelt zajt. Egyedül ballagtam hazafelé a ködös, hallgató éjben.
3. Másnak engedelmes; más javaslatát, tanácsát, utasítását megszívlelő; szófogadó.
A jó szóra hallgató gyermek nem felesel a szüleinek. Az anyjára hallgató kislány nem szaladt ki az útra.
Eredet [hallgató < hallgat + -ó (melléknévképző)]
