Hős szó jelentése
hős (melléknév)
1. Bátran helytálló (személy), aki (főleg harcban) a rá leselkedő veszélyek ellenére kitart, és akit tisztelnek, mert bátor vagy nemes cselekedeteket tett.
A hős katona nem retten meg az ellenségtől. A hős vezér a csapat élére áll.
2. Ellentétes értelemben: Gyáva (ember), aki természeténél, jelleménél fogva fél a veszélytől, az esetleges nehézségektől, kellemetlenségektől, és e szerint viselkedik.
A hős lábak mind megfutamodtak. A hős védők már az ellenség közeledtére feladták a várat.
3. Bátrak által vívott (csata, küzdelem).
A hős csatát a kitartóbb fél nyerte meg. A hős küzdelemben elvesztek legjobbjaink.
4. Kitartással jellemezhető (cselekedet, hozzáállás, tulajdonság).
A hős elszántság inkább célra vezet, mint a mérlegelő megalkuvás. Hős bátorságra néha szükség van a hétköznapokban is.
5. Tájszó: Nőtlen (legény, fiatalember), aki még nem házasodott meg.
A lányok a bálban a hős legényekkel táncolnak. Néhány hős legény egymásba kapaszkodva táncol.
Eredet [hős < ómagyar: hős (hős, heves) < hő + -s (melléknévképző)]
