Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Hárfa szó jelentése

hárfa (főnév)

Hárfa.jpg

1. Zene: Húros, pengetős hangszer, amely nagy alakú, ujjal pengethető. A húrok a hangolásuknak megfelelően különböző hosszúságúak, emiatt a hangszer körvonala gyakran háromszöghöz hasonlít. A húrok a hangszer teste és hozzá csatlakozó nyaka között feszülnek, melyek végeit egy harmadik elem, az oszlop köti össze. A húrok hangja hét pedál segítségével félhanggal emelhető.

A hárfát legtöbbször az egyik, vagy mindkét kéz ujjaival pengetik. A hárfák különböző méretűek lehetnek, vannak hordozható változatok is, és vannak olyanok is, amelyek mellé a zenész leül, és úgy pengeti.


2. Zene: Hangszerhang, amit ezzel a húros, pengetős hangszerrel szólaltatnak meg.

A zenekarból kihallatszik a hárfa. Az egyik tételben a hárfáé a főszerep, csak az hallatszik.


3. Zene: Hangszerjáték, amely ennek a húros hangszernek a (művészi) megszólaltatása.

A lány tízéves kora óta tanul hárfát. A hárfa lefoglalja minden szabadidejét.


4. Átvitt értelemben, régies: A költészet maga, ez a húros hangszer mint a költői tevékenység jelképe.

A kezdő költő hárfája a szerelmet dicsőíti. Az ismert költő régmúlt korok hőseiről írt költeménye beleillik hazafias hárfájába.


Eredet [hárfa < ómagyar: hárfa < germán: harpha, harpfa (hárfa) görög: arpon (sarló)]
Megjegyzés: Az eredeti szó az ősi hárfa alakjára utal.


Lezárva 7K: 2011. november 25., 14:34





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)