Háború szó jelentése
háború (főnév)
1. Fegyveres pusztító viszony egy ellenséggel; fegyverekkel vagy más erőszakos eszközzel vívott küzdelem két vagy több nép, közösség, ország között.
A háború kirobbantásának első lépése a gyűlölet szítása a lakosság körében, eltúlzott hírek segítségével. A háború sok szenvedést hozott a lakosságnak.
2. Átvitt értelemben: Ellenséges állapot, amelyben ellentétes érdekek, meggyőződések, törekvések többé-kevésbé erőszakos módon összeütköznek.
A világban folyamatos gazdasági háború van, ez a válságok egyik fő oka. A médián keresztül a kormányzó elit háborút folytat a saját népe ellen, mert félelemben tartja azt.
3. Átvitt értelemben: Civakodás; jelentéktelen dolgon huzakodó, feleselve hangosan perlekedő veszekedés egy másik személlyel.
A szomszédok közt a kitört a háború az átlógó almafa miatt. A házastársak közt állandó háború dúlt.
4. Átvitt értelemben: Nagy vihar; sok villámlással, mennydörgéssel járó, nagy esőzéssel és széllel kísért zivatar.
Az égi háború kitörése a kirándulókat még az erdőben találta, így gyorsan valami fedelet kerestek maguk fölé. A turista fejébe azonnal beugrott apja tanácsa: ha zeng a háború, ne állj magányos fa alá.
Eredet [háború < ómagyar: háború < ősmagyar: háboró (háborgó, felkavart) < dravida: amaradu (harcol, zavarog) < amar (harc, düh)]