Gátlás szó jelentése
gátlás (főnév)
1. Korlátozás; akadálytámasztás, illetve ennek az eredménye, amely egy folyamat, körülmény, változás okozta hatást csökkent.
A tervszerű gazdálkodás nem gátlás, hanem az erőforrások józan felhasználása. A fertőzés terjedésének gátlására mindent megtesznek az orvosok.
2. Lelki visszatartó erő, amely megakadályozza az észszerűtlen vagy erkölcsileg káros cselekedetek elkövetését.
A személy tudatossága növeli a benne levő gátlást. A csábítás ellenére volt a férfiban annyi gátlás, hogy hűséges maradt a feleségéhez.
3. Félszegség; egy személy viselkedésében megmutatkozó társasági kapcsolatépítési zavar. Ez olyan hozzáállásból fakad, ami miatt nem képes nyíltan kapcsolatba lépni mással, nem képes oldottan beszélgetni vele, nem tudja valódi érzelmeit kifejezni; feszélyezettség, aggályoskodás.
A kamasz fiú lányok társaságában tele volt gátlással. Nem lehet sikeres előadóművész az, aki gátlásokkal küzd.
4. Biológia: Idegrendszeri korlátozás, amely a központi idegrendszernek az ingerületek keltése, vezetése mellett megnyilvánuló másik alapfolyamata, ami az ingerületek terjedésének, illetve keletkezésének korlátozásához vezet annak érdekében, hogy egy testi működés ereje csökkenjen vagy megszűnjön.
Amikor az ember alszik, az emésztés gátlása figyelhető meg. Ha az ember sportol, akkor a testet építő funkciók gátlás alá kerülnek, és az izmokban energia használódik fel. A fájdalomcsillapító hatására az idegrendszer ingerületvezető-képessége gátlás alá kerül.
5. Lélektan: Elmeműködési korlátozás, amikor az elme nem képes tudatosan kapcsolatba lépni a külvilággal, vagy saját korábbi tapasztalataival, emlékeivel, illetve azok egy részével.
Kábítószer hatására a külvilág felé irányuló figyelem gátlása figyelhető meg. Az iskolai ünnepségen szavaló diák lámpaláz okozta gátlása miatt nem jutott eszébe egyetlen verssor sem.
Eredet [gátlás < gát(o)l + -ás (főnévképző)]