Fura szó jelentése
fura (melléknév)
1. Különös, szokatlan; a rendestől, a megszokottól, a szabályostól meglepően és érdeklődést keltően elütő (személy, jelenség, dolog).
A férfi fura érzést érzett a gyomrában, pedig az elmúlt egy órában nem evett semmit. Pár perc múlva azonban az eszébe jutott, hogy fura íze volt az ételnek, amit evett.
2. Nevetésre ingerlő (közlés, megnyilatkozás, jelenség, megjelenés), ami szokatlanságával mulatságos, tréfás.
A lány fura ruháját mindenki megmosolyogta magában. A beszélgetés közben kialakult fura helyzeten csak nevetni lehetett.
3. Erkölcsileg kifogásolható (tett, cselekedet), elítélhető (dolog).
A bankfiókban az új kolléganőről elterjedt, hogy korábban fura ügyei voltak. Az igazgatónak fura tréfái vannak; ilyenkor csak kényszeredetten nevettek a beosztottak.
4. Különcködő (személy), akinek a megjelenése, modora, szokása erősen eltér az elfogadottól.
A lány egy fura fiút hozott a szüleinek bemutatni. A társaságban megütközést keltett, amikor az egyikük bemutatta a többieknek az eddig ismeretlen, fura barátját.
5. Elavult: Tekervényes (tárgy, szarv, vonal, dolog), ami sok görbülettel, tekervénnyel kanyarodó, csavarodó.
A gazda fura szarvú tehenet vett a vásárban. A fura szarvú kos jóval erősebb volt a társainál. A hegyre egy fura ösvényen lehetett feljutni.
6. Elavult, tájszó: Buta eszű (személy), aki lassú felfogású, nehezen gondolkodó.
A fura gyerekkel többet kellett foglalkoznia a tanárnak. A fura férfi nem tudta felfogni, mi áll a szerződésben, amit alá kellett volna írnia.
Eredet [fura < furcsa]
