Forgács szó jelentése
forgács (főnév)
1. Hulladék, amely fa vagy fém megmunkálásakor – különösen faragás, esztergályozás, gyalulás közben – a fáról vagy fémről eltávolított kisebb, rendszerint felkunkorodott vagy összecsavarodott lehulló rész.
A nap vége felé az egész munkaasztal csupa forgács lett. A forgácsot a munkás időnként összesöpörte, hogy ne zavarja a munkában. A faforgáccsal könnyű begyújtani.
2. Átvitt értelemben: Apró rész, amely egy tárgy, felosztható dolog darabokra osztásával vagy széttörésével keletkezik.
A nyomozás egy üvegforgács alapján indult el. A munkások úgy gondolták, hogy a fizetésük csak egy kis forgácsa annak, amit a vállalkozó zsebre tett. Az egy főre eső szűkös fejadagok csak ételforgácsok voltak a hosszú hajóúton.
Eredet [forgács < ómagyar: forgács < ősmagyar: fargács, faragács (forgács) < farag + -ács (főnévképző)]
