Fisztula szó jelentése
fisztula (főnév)
1. Orvosi: Összekötő csatorna; a szervezetben két üreges szerv vagy gyulladásos góc és a test felszíne között kóros körülmények következtében keletkezett csatorna, amelyen át váladék ürül ki.
A fisztula kezelése magában foglalta a gyulladás megszüntetését. A több növényi táplálék fogyasztása gyorsította a fisztula gyógyulását.
2. Zene, régies: Az orgonában síp, a beáramló levegőt megrezegtető csőszerű eszköz egyetlen hang megszólaltatására.
Az orgona fisztulái egymás mellett álltak a templom falánál. Az orgonajáték során több fisztula egyszerre is megszólalt.
3. Zene, régies: Sipító fejhang, ami a természetes hangmagasság feletti, mesterkélt énekhang.
A kóruspróbán becsúszott néhány fisztula. A fisztulákat a karnagy kijavíttatta.
Eredet [fisztula < latin: fistula (nádsíp, cső) < görög: fiszto (fúj)]
