Felkiáltó szó jelentése
felkiáltó (melléknév)
1. Teli torokból közlő (személy), aki nyomatékkal, hangosan beszél, hogy távolról is meghallják.
A hír hallatára felkiáltó férfira sokan felfigyeltek. Az utcáról felkiáltó árus megvárta a vevőket.
2. Nyelvtan: Erős érzelmi töltésű (mondat), amely hangsúlyosan közli az igével kifejezett tényt.
A felkiáltó mondat végén felkiáltójel van, erről lehet felismerni. Néhány felkiáltó közlés: Ideje pihenni! Várj! Bár levinnéd már a ládát a pincébe!
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.


