Ellentétes szó jelentése
ellentétes (melléknév)
1. Egymással szemben álló (állapot, cél, erő, helyzet, jelenség, megnyilvánulás, szándék), amely homlokegyenest eltérő jellegű, egymással szemben álló tartalmú dolog, állapot, állítás, minőség. Ezek általában egymás hatását egészen vagy részben megsemmisítik.
Az egy tárgyra ható egymással ellentétes erőkkel a fizika foglalkozik. Az ellentétes vélemények vitát váltanak ki.
2. Vele meg nem egyező, össze nem egyeztethető (állapot, cél, erő, helyzet, jelenség, megnyilvánulás, szándék).
A kollégiumban tilos a házirenddel ellentétes magatartás. Nehezen képzelhető el a fizikai világ törvényeivel ellentétes jelenség.
3. Filozófia: Egymással kizáró viszonyban álló (fogalom, ítélet).
A filozófus a vitájában megtámadja a nézetével ellentétes ítéletet. A logika segítségével az ellentétes állításokat is kezelni lehet.
4. Nyelvtan: Egymással szembenállást kifejező (mondat, kötőszó, kifejezés).
Az ellentétes kötőszavakat a tanulók megtanulják. Nyelvtanórán a táblára felírt mondatokkal ellentétes mondatot kell mondaniuk a tanulóknak.
5. Régies: Szemközt levő (személy, épület, táj), amely átellenben áll, terül el.
A sarokkal ellentétes épületben van a bank. Tánc közben az ellentétes személy kezét megfogjuk.
Eredet [ellentétes < ellentét + -es (melléknévképző)]
