Drog szó jelentése
drog (főnév)
1. Testre és tudatra ható szer; főleg az érzékszerveket és az öntudatot tompító készítmény, amely rövid kellemes érzést, majd tartós károsodásokat okoz.
A drogok (például ópium, kokain, hasis) terjesztése törvényellenes. A drogok fogyasztása ellen egyre többen lépnek fel. A drogok nem csak az egészséget gyengítik, hanem egyes szervek működését is károsítják: például májét, szívét, veséét.
2. Tudatmódosító gyógyszer; főleg altató vagy nyugtatószer.
A pszichiáter drogot írt fel a segítséget kérő nőnek. A drog hatása miatt a betegnek nehezen forgott a nyelve.
3. Gyógynövény hatóanyaga; növény egy része, amely az egészség javítására használható. Egyes növények hasznos anyaga, amellyel betegségek, tünetek kezelhetők, vagy akár mérgezést is okozhat.
A kamilla drogját szárítással tartósítják. A dió zöld héjából fertőzés elleni elleni drog készül. A babérfa levele a legtöbb drogot tartalmazó része.
4. Feldolgozott növény; növényi nyersanyagból kivonással, átalakítással előállított anyag, termék, például szárítmány, kátrány, gyanta, balzsam.
A rózsa szirmából kivont olaj is egy drog. Az orvosi szén hasmenés ellen használható drog.
5. Átvitt értelemben: Előtérbe helyezett dolog, ami mindennél fontosabb a személy számára, és pillanatnyilag a bajokat, kellemetlenségeket feledtető kellemes vagy zsibbasztó hatással van egy személyre.
A tánc lett a lány drogja. A nemiség egyre inkább droggá válik a pszichológusok téveszméinek hatására.
Eredet [drog < angol: drug (kábítószer < vegyszer) < francia: drogue (vegyszer) < holland: droge waere (száraz áru)]
