Diszjunktív szó jelentése
diszjunktív (melléknév)
1. elválasztó, szétválasztó
Egyértelműnek tűnhet a felsorolás diszjunktív volta.
2. vagylagos, egymást kölcsönösen megengedő
3. Jogi: A diszjunktív jogi normák gyakran megengedő normák. Tévedés lenne azt állítani, hogy ezekben nincs parancsolás. A “ vagy...vagy” szerkezet alapján csak a választás lehetősége adott. Ezen az alapon alternatív normáknak is nevezhetők: valamelyik változatot KELL választani.
4. Matematika: A diszjunktív normálforma (röviden DNF) a matematikai logika egy területén, a nulladrendű logikán belül definiálható fogalom, egy logikai műveletet leíró olyan ítéletlogikai formulát jelent, mely a művelet változóinak vagy negáltjainak konjunkcióinak diszjunkciója.
Eredet [diszjunktív < latin: disjunctionem (szétválasztás) < dis- (-szét) + jugo (járomba fog) < szanszkrit: jugam (iga)]
