Dicsőség szó jelentése
dicsőség (főnév)
Nagy hírnév, köztisztelet, amely kiváló tett, teljesítmény, kimagasló érdem eredményeként alakult ki.
Az elnök dicsőséggel fejezte be a pályafutását. A sok-sok éves közhasznú munka eredménye a dicsőség, amellyel az idős tudóst elismerik.
Eredet [dicsőség < dicső + -ség (főnévképző)]