Céh szó jelentése
céh (főnév)
1. Történelmi: Zárt érdekvédelmi szervezet, amely a feudalizmus idején (a hűbéri társadalomban) az ugyanazon iparághoz tartozó kézműves iparosokat, illetve kereskedőket fogta össze. Saját önkormányzata volt.
A csizmadiák céhébe felvették a csizmadia mestert, aki a városba költözött. A céh adta ki az üzlet nyitásához szükséges engedélyt.
2. Átvitt értelemben: Azonos munkaterületen dolgozók közössége, amely főleg értelmiségi személyekből áll (mérnök, orvos, író, színész, művész).
Az írói „szakma” elismert szépirodalom céhébe nehéz felvételt nyerni egy kezdő írónak, költőnek. Az ügyvédek céhe az ügyvédi kamara.
3. Átvitt értelemben: Klikkszerű érdekszövetség, amelybe nehéz bejutni, és csak az önös érdekeik mozgatják a benne levőket.
Aki egyszer bekerült a kábítószerárusok céhébe, az elveszett ember. A „könnyű pénzt most” céhben sok a csaló.
Eredet [céh < ómagyar: céh < német: Zeche (egyesület, társaság)]
