Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Csodálat szó jelentése

csodálat (főnév)

Admire.jpg

Áhítattal vegyes tisztelet érzése egy személy vagy dolog iránt, amikor különös rajongással és megbecsüléssel tekintünk rá a kiemelkedő minősége, szépsége, képessége, vagy más értékesnek tekintett megnyilvánulása miatt.

Amikor a természetjáró meglátta az eléje táruló tájat, olyan csodálat fogta el, amit eddig még nem érzett. A lány szépsége csodálattal töltötte el a fiút: azonnal szerelmes lett bele. Az emberek legtöbbször azzal fejeznek ki csodálatot, hogy tanácsot vagy segítséget kérnek a nagyra tartott, általuk szakértőként elismert személytől.


Eredet [csodálat < csoda + -l (igeképző) + -at (főnévképző)]


További részletezés

A csodálatnak ezernyi arca van. Csak nagyon ritkán nyilvánul meg ámuldozó elismerés formájában. Nem csak a „Jééé” vagy a „Hűha!” a csodálat! Sőt a legritkábban. Csak néha tapsolunk meg másokat, mégis folyton-folyvást csodáljuk őket.

Nem csak egy szép nőt vagy virágot lehet csodálni. Csodálat, ahogy a gyermeked bízik benned és tanul tőled, és az is, ahogy a kutya a gazdájára felnéz. Csodálat, ha felettesednek tekinted a főnököd, és elvégzed, amit kér; ha boltosként tiszteled a boltost, köszönsz neki reggel és vásárolsz tőle.

Ha valamit meglátsz, meghallasz, felfogsz a maga valójában, az is csodálat: amikor látod a tájat, hallod a patak csobogását, megérinted egy fa törzsét, megízleled az epret. Csupán azzal, hogy észlelted, már csodáltad is.

A kisgyerek rajongva, boldogan megbámulva fedezi fel a világot, minden fűszálat; fenntartások nélkül szeret, új csodának tekint mindent és mindenkit. Ez nyílt, mindent felölelő csodálat. Amikor alkot (mondjuk rajzol, gyurmázik, homokvárat épít) tudja, hogy jó, amit csinált – nem is kell neki elismerés; nem kell, hogy más csodálja ezért. Ő maga a megtestesült csodálat!

Egy jó társ odafigyel a másikra, kíváncsi az alkotására, érdeklődik iránta, minden részletében megismeri, kitanulja, közben dicsér, elismerően nyugtáz. Együttműködik, hozzájárul az alkotáshoz, és ha nem kap elismerést, akkor is tudja, hogy a másik értékeli hozzájárulását. Fontosabb neki az általa okozott hatás, mint hogy őt csodálják. Ez mind megértő, őszinte csodálat.

A támogató, a szimpatizáns nem mélyed el a megfigyelésben, de valamennyire érdeklődik. Csodálatát, nagyra becsülését sokszor azzal fejezi ki, hogy segítséget kér attól, akit szakértőnek, csodálatra méltónak tekint. Ezzel kimondatlanul is azt mondja: „te tudod, amit én nem”. Az alkotás kisebb részleteiben besegít, részt vesz, másoknak terjeszti. Ilyenkor reméli, hogy értékelik hozzájárulását, és elvárja az elismerést, vágyik rá. Ez valós csodálat, de fenntartásokkal, visszafogottan.

A fogyasztó azzal csodál, hogy az alkotást elfogadja, használja, vele él, elégedett vele, újra akarja, tartósan kapcsolatban marad vele. Elismerése jeleként cserét ad érte, másokat rábeszél, ajánlja, néha erőlteti, mert bevált. Hozzájárulása ezen felül köszönet, esetleg ötletek, jó tanácsok. A csodálat rejtett marad, inkább tiszteletnek, elfogadásnak, elégedettségnek nevezi.

A hátráltató, bajkeverő, örök elégedetlen gáncsoskodással, kisebb-nagyobb akadályokkal próbál tenni az ellen, amit csodálatosnak tart (mert az túl jó). Látszólagos részvétele bizonyosan bajt okoz: elügyetlenkedi, épp a lényeget rontja el. A csodálat és szeretet megvonását használja büntetésként. Az elismerést mellőzi (hisz látott már jobbat is), csak az igazán feltűnően nagy dolgokat nyugtázza, és elismeréseként mindenben utánozza. A csodált személynek panaszkodik. Ez közvetett csodálat, leginkább mások vagy önmaga leértékelése formájában.

A gonosz, aljas ember azon van, hogy senki ne vegye észre pusztító szándékait minden csodálatra méltó dolog ellen. Az igazi értékeket figyelmen kívül hagyja, nem nyugtázza, visszautasítja, alattomos módokon próbálja megsemmisíteni. Ellenzi, kritizálja, hibákat keres benne, leértékeli, megpróbál titokban megszabadulni tőle. Ha nem látna benne valami csodálatosat, értékeset, akkor egyszerűen nem is foglalkozna vele, de lát benne, és irigyli. (Ő maga nem kap csodálatot, ne kapjon hát más sem!) Csodálatot érdemlő emberek körül sündörög, hogy neki is jusson valamennyi elismerés. Esetleges nyugtázása, elismerése, köszönete hazug, pusztán betanult udvariasság (önvédelem). Ez a visszájára fordult csodálat, a csodálat vákuuma.

És végül ott a közönyös. Tudja, hogy nem ért semmihez, nem tud semmit; amit csinál, az úgyse lesz jó; még ha el is érne valami eredményt, azt úgyse nyugtáznák. Tehát ő sem teszi. Egyébként is: nem lát, nem hall, szinte nem is él. Ez a csodálat elhalása, hiánya. Csak saját balsorsát csodálja.


Lezárva 7K: 2015. augusztus 18., 10:25




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)