Csóvál szó jelentése
csóvál (ige)
1. Ívben lóbál; kézben fogott tárgyat, eszközt, testrészt ívben ide-oda lenget, mozgat.
A játékos indulatosan csóválta az ütőt. A csősz a botját csóválja a gyümölcstolvajokat kergetve.
2. Tüzet szít; kézben tartott meggyújtott tárgyat nagy ívben lóbál, hogy a levegő hatására felizzon, meggyulladjon.
A gazda a kezében meggyújtott szalmaköteget csóválta egy darabig, aztán rádobta a farakásra. Az árokban összegyűjtött gaz meggyújtásához tüzet csóvált az asszony.
Eredet [csóvál < csóva + -l (igeképző)]