Centralizáció szó jelentése
centralizáció (főnév)
1. Politika, közigazgatás: Központosítás. Állami rendszerben a hatalmi szerveknek központi intézményekben történő egyesítése, a helyi vagy részekre osztott döntéshozói és intézkedési jogkörrel rendelkező szervek megszüntetésével.
Az adó- és vámhivatal centralizációjával született meg a NAV: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. A centralizáció növeli a kormány hatáskörét. Az erős államszervezet fontos eszköze a centralizáció.
2. Szervezeti egyesítés. Több részre osztott, vagy laza kapcsolatban levő csoportok, szervezetek egyetlen egésszé való átszervezése úgy, hogy egyetlen döntéshozói központ jöjjön létre, amely egy irányba képes vinni a központosított szervezetet.
A vidéki gyárak centralizációja közös irányvonalat jelölt ki az összes kis üzemegység számára. A sportág centralizációja egységessé tette a bajnokság szabályait.
Eredet [centralizáció < centralizá(l) + -ció (főnévképző)]
