Bűz szó jelentése
bűz (főnév)
1. Erős, bántó büdösség; nagyon kellemetlen szag.
Nagy bűz van a csatorna körül. A pincében nehéz bűz terjengett az eltört lefolyócső miatt.
2. Átvitt értelemben: Ellenszenves jelleg; kirívó jellemző, amely erős idegenkedést vált ki, és feltűnően elutasítják.
A hivatalt áthatotta a korrupció bűze. A dölyfös ember önteltségének bűze riasztó mások számára.
3. Átvitt értelemben: Készülő kellemetlenség előjele; az eljövendő rossz előérzete.
A rablók megérezték a csapda bűzét és elmenekültek. A hazugságok bűze elriasztotta az udvarlókat a gyanús viselkedésű nőtől.
4. Régies: Orral észlelhető érzet, szag, amely egy anyagból, testből kiváló, kioldódó apró részecskék útján a levegőben vagy vízben terjed.
Jó bűze van már a füstölt kolbásznak. A kiránduló nagy lélegzetet vett, hogy jobban érezze a virágok finom bűzét.
Eredet [bűz < ómagyar: bűz < ősmagyar: bűzhödik, bűzül, űzül (megromlik) < dravida: usal, musu (bűzlik, megromlik)]
Lásd még: piha
Kifejezések
Bűzbe keveri – (Elavult: rossz hírbe hozza; rossz hírét terjeszti).
Se íze, se bűze – (a.) ízetlen, jellegtelen étel; b.) életszerűség nélküli megnyilatkozás).
Lezárva 7K: 2011. május 15., 11:18