Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Bőgő szó jelentése

bőgő (melléknév)

Cry.jpg

1. Elnyújtott hangot hallató (szarvasmarha, szamár, vadállat); tompán, mélyen, erősen és panaszosan hangzó (hang).

A bőgő oroszlán a társait hívja vadászatra. A gazda felfigyelt a tehén bőgő hangjára.


2. Hangosan síró (gyerek), aki torkaszakadtából vagy nagyon elkeseredve teszi ezt.

A bőgő kislányt a tanítónő igyekezett megvigasztalni. Az utcán bőgő gyerek nem jó fényt vet a vele levő felnőttre.


3. Erős hangon ordító (személy); hangosan és durván kiabáló vagy éneklő (személy).

A kocsmából kilépő, nagy hangon bőgő társaság felverte az utca csendjét. Az ordítva bőgő férfire furcsán néztek a körülötte állók.


4. Erős hangot adó (természeti jelenség); tompán, mélyen morajló vagy zúgó (szél, vihar, vízfolyás).

A bőgő orkán fákat döntött ki. A bőgő áradat vadul vágtatott végig az utcán.


Eredet [bőgő < bőg + -ő (melléknévképző)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 158 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)