Bús szó jelentése
bús (melléknév)
1. Nagyon szomorú; egész lényében szomorúsággal áthatott, bánatban gyötrődő (személy).
A bús kisfiúnak ez volt az első olyan napja az óvodában, amikor az édesanyja már nem maradt vele. A bús gyereket az óvónő igyekezett bevonni a játékba, így elfeledtetni vele az anyja hiányát.
2. Nagyon szomorú személyre jellemző, tőle származó, reá valló.
A kisfiú bús arca messziről feltűnt a szobába lépőnek. Az óvónőnek sikerült a bús kedvét pár óra alatt átváltoztatni vidámsággá.
3. Átvitt értelemben: A szomorúság hangulatát keltő, bánattal átitatott (környezet, tárgy, dolog).
A bús ház is egykori urát siratta. A bús falakról mállott a vakolat.
4. Régies, elavult: Ellenséges érzésekkel teli (személy, élőlény), aki nagyon feldühödött, tartósan indulatos, bosszúra vágyik.
„Nyögte Mátyás bús hadát | Bécsnek büszke vára.” (Kölcsey Ferenc) A bús katona nekirohan az ellenségnek.
Eredet [bús < ómagyar: bús < ősmagyar: bucsa (bú, bánat) < dravida: ves (bánat < emésztődés, fortyogás) < ve, bu (fő)]