Bástya szó jelentése
bástya (főnév)
1. Várhoz kapcsolódó építmény. Erődítmény falából kiugró, általában a fal fölé emelkedő félkör vagy sokszög alapú, kőből, földből, fából készült építmény; róla az erődítés előtti terepet könnyen puskatűz vagy ágyútűz alá lehet venni.
A bástya helye a falak találkozásánál van. Az ostromlók először a bástyákat vették ágyútűz alá.
2. Átvitt értelemben: Erős védelmező, szilárd támasz, amely veszély vagy támadás ellen védelmet nyújt, erőt ad.
A társadalom egyik erős bástyája a család összetartó ereje. Magyarország történelme során sokszor volt a szabadság bástyája.
3. Sport, sakk: Torony alakú bábu. Az a báb, amelyik a sakkjátékban a játék megkezdésekor a tábla négy sarokpontján helyezkedik el, és játék közben egyenes irányban mozog és üt.
A mattot adó egyik bábu a bástya volt. A játékos a bástyával leütötte a futót.
Eredet [bástya < ómagyar: bástya (bástya, földsánc) < olasz: bastia (bástya) < francia: bastion (bástya) < bátir (épít)]
