Brúgó szó jelentése
brúgó (főnév I.)
1. Népies: Mély hangú vonóshangszer, cselló alakú, de annál jóval nagyobb, rendszerint csak zenekarban használatos. Más neve: nagybőgő.
A zenész brúgón játszik. A magyar népzenében használt brúgó tipikusan 4 vagy 3 húros, és a mai napig gyakori, hogy fémhúrok helyett juhbélből sodort húrokkal szerelik fel a hangszert.
2. Tájnyelvi: Legmélyebb kísérőhúr citerán, tekerőn.
A zenész megpengette a brúgót. A brúgó jóval vastagabb, mint a többi húr.
3. Átvitt értelemben, régies: Nagy gereblye, amit aratáskor a marokfogásból elmaradt kalászos gabonaszálak összeszedésére használtak.
Két aratómunkás a brúgóval járt az aratók nyomában. A brúgóval összehúzott szálakból is kévét kötöttek.
Eredet [brúgó < brúg (hangutánzó) + -ó (melléknévképző)]
