Brácsa szó jelentése
brácsa (főnév)
1. Vonós hangszer, amely a hegedűhöz hasonló, de annál valamivel nagyobb, mélyebb hangolású hangszer, a ma használatos vonós hangszerek altja; mélyhegedű.
A háromhúros brácsa a népi zenekarok egyik jellegzetes hangszere. Ez a brácsa a cigányzenekarok hangszere is.
2. Tájszó, halászat: Hálóféle rákászó eszköz.
A rákász brácsával fogta ki a rákokat a folyóból. A vízbe lógatott brácsa megtelt rákokkal.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
