Boríték szó jelentése
boríték (főnév)
1. Vékony téglalap alakú papírtasak, amelynek nyílása leragasztható. Összehajtogatott papírlapra írt szöveget, iratot, esetleg pénzt tesznek bele. A postán ilyen tasakba helyezett levelet lehet feladni a ráírt címzett részére.
A postás kiviszi a címre a borítékba tett levelet. A beteg egy borítékba tett pénzt akar az orvos zsebébe csúsztatni.
2. Külső papírburkolat, amely egy könyvborítót véd.
A könyv borítéka éppen olyan díszes, mint a borító. Az értékes könyvet egy boríték is védi.
3. Régies: Külső burkolat egy tárgyon, testen.
A páncél csillogó borítéka védte a lovast. Az asszony nem szerette a kolbász borítékát, ezért leszedte a héját.
4. Elavult: Nedves szövet, amit vízzel vagy gyógyszeres oldattal nedvesítettek be. Ezt a beteg, lázas vagy fájós testrészre teszik, hogy a kellemetlen tünetet enyhítsék, illetve a gyógyulást elősegítsék; borogatás.
A lázas beteg homlokára egy hideg borítékot tesznek. A duzzadt kézre egy borítékot köt az asszony.
Eredet [boríték < borít + -ék (főnévképző)]
