Boldog szó jelentése
boldog (melléknév)
Lelkileg megelégedett, örömteli (személy, csoport), aki sikeresen halad a célja felé, és eredményeket ér el, emiatt tartós örömöt érez.
A boldog házasság titka a házasfelek közös céljának megvalósításában rejlik. A boldog élet nem az élvezetek hajszolását jelenti.
Eredet [boldog < ómagyar: boldog < ősmagyar: boja, pulu (gazdag, bőséges) < dravida: polidal (bőséges, kiváló) < poli (sok)]