Bizonyítvány szó jelentése
bizonyítvány (főnév)
1. Hivatalos irat, amelyet egy hatóság állít ki hivatalos formában egy tény, helyzet, állapot, munka, teljesítmény igazolására.
A pályázathoz be kell adni egy bizonyítványt is. A bizonyítvány kiállítása pénzbe kerül.
2. Iskola: Hivatalos okmány egy tanulmányi eredmény, előmenetel igazolására, amit az iskolai hatóság állít ki.
Az évzárón minden tanuló megkapja a bizonyítványt. A jó bizonyítvány jutalma a külföldi utazás.
3. Régies: Igazoló irat, amit egy magánszemély ad ki.
Az anya a gyerek betegség miatti mulasztásáról egy bizonyítványt ír a tanárnak. A gazda megbízottja egy bizonyítványt mutat az állat eladásakor.
4. Régies: Bizonyító adat, körülmény, amely egy állítást igazol.
A bíró az ügyvéd által előadott bizonyítványok alapján felmenti a vádlottat. Az előadott bizonyítvány két tanúvallomásból áll.
Eredet [bizonyítvány < bizonyít + -vány (főnévképző)]
