Biedermeier szó jelentése
biedermeier (főnév)
1. Művészettörténet: Kispolgári stílus. A nagy francia forradalom után kialakult, a kispolgári ízlésnek megfelelő, kényelmi szempontokat tekintő, kevéssé díszes, egyszerű, intim, családias hangulatú (ipar)művészeti irányzat.
A biedermeier fénykora a 19. század első felében volt. A biedermeier több művészeti ágban, így a festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában is jelentkezett. Akkoriban új biedermeier szekrénytípus volt a vitrines szekrény. A biedermeier főleg a német nyelvterületen virágzott.
2. Történelem: 19. századeleji nyugalmas békekorszak. Az európai polgári társadalom alakulásának 1815-től a század közepe tájáig terjedő ideje; életét a családba, a magánéletbe való visszavonulás, a meghitt, kisszerű, családias nyugalom és az érzelmesség jellemzi.
A napóleoni háborúk és a 1848/49-es forradalmak és szabadságharcok közt virágzott a biedermeier. Magyarországon a biedermeier egybeesett a reformkorral.
Eredet [biedermeier < német: Biedermeier (biedermeier stílus) < Gottlieb Biedermeier (terjengős versek költőjeként kitalált tipikus kispolgár)]
