Betyár szó jelentése
betyár (főnév)
1. Bujdosó rabló; a 18–19. században az a férfi, aki lakóhelyéről elment, elbujdosott, és rablásra, fosztogatásra, útonállásra adta magát.
A betyárok szerepe a köztudatban és a sajtóban az 1830-as évekig egyértelműen negatív volt, ekkortól kezdve azonban sokan népi hősökké váltak. A képen Milfajt Ferkó (1807–1836) bakonyi betyár, Sobri Jóska alvezére látható.
2. Átvitt értelemben: Hitvány ember, akinek semmilyen erkölcsi tartása nincs, nincs becsülete, bűnöző.
A hajléktalanokat sokan betyárnak nézik. Akiről elterjed, hogy betyár, annak nehéz visszaküzdenie magát a megbecsültség szintjére.
3. Átvitt értelemben: Csintalan gyerek, akivel sok gond van, mert könnyen kapható minden csínyre, sokat zavarja a felnőttek nyugalmát, haszontalan csibész, ravasz kópé. (Ezt tréfásan, kedveskedve is használják megszólításként.)
– Megállj, te betyár, majd adok én neked! – kiabál az elfutó gyerek után a csősz. – Gyere ide, te kis betyár – simogatja meg a kisfiú fejét a nagymama.
4. Átvitt értelemben: Csínyre kész felnőtt, aki tréfára mindig kész, huncut, játékos, mókás kedvű főleg fiatalabb férfi, különösen, aki nők körül szeret legyeskedni.
– Mindig tudtam, hogy nagy betyár vagy! – mondja a feleség, amikor kinyitja a születésnapi ajándék dobozát. – Honnan volt neked ennyi pénzed, hogy meg tudd venni ezt a gyűrűt, te betyár?
5. Tájszó, régies: Alkalmi munkás, fiatal nőtlen férfi, legény, aki nincs rendes szolgálatba elszegődve, hanem csak napszámba jár.
– Még mindig csak betyár a fiam, nem tud megállapodni – panaszkodott az anya a szomszédasszonynak. – Hol itt, hol ott dolgozik, hol ezzel, hol azzal a lánnyal látom. Sok a munka, de mindig akad néhány ráérős betyár is, akik besegítenek.
Eredet [betyár < középmagyar: betyár < török: bekár, bekiar (vándor < legény) < arab: bekár (nőtlen)]
