Belekiált szó jelentése
belekiált (ige)
1. Teli torokkal beleszól egy belső térbe, elkülönített helyre vagy hangot erősítő vagy közvetítő eszközbe. Kintről nagyon hangos szóval bemond.
A rendező belekiált a jelenetbe, mert a szereplők rosszul játszanak. A telefonáló férfi a nagy zajban belekiáltja a nevét a telefonba.
2. Teli torokkal mond úgy, hogy az erős hangja betöltse a környezetét.
A felzaklatott ember belekiált az éjszakába. A csalódott szerelmes belekiáltja fájdalmát a világba.
3. Kéretlenül teli torokból közbeszól egy beszédbe, énekbe vagy más cselekedetbe, folyamatba.
A neveletlen gyerek belekiált a felnőttek beszélgetésébe. A közönségből néhányan belekiáltanak az előadásba. Néhány néző belekiált a bíró ítélkezésébe a meccs közben.
Eredet [belekiált < bele- (igekötő) + kiált]
