Bazilika szó jelentése
bazilika (főnév)
1. Vallási, építészet: Nagy templom, amelyet három vagy öt nagy épületrésszel (hajóval) alakítottak ki. Mennyezete vízszintes, középső épületrésze magasabb a többinél.
A római Vatikán városban levő Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház egyik főtemploma. A képen látható, 1905-ben felszentelt budapesti Szent István-bazilikát Hild József és Ybl Miklós tervei alapján építették meg.
2. Vallási: Katolikus székesegyház; a legmagasabb ranggal rendelkező templom. (Az ezzel járó jogokat pápai körlevél szabályozza.)
A katolikus egyház öt „nagy bazilikát” ismer el. A pápa bazilikája, azaz főtemploma a Rómában levő Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház. A budapesti bazilika úgynevezett „kis bazilika”.
3. Építészet: Hosszúkás csarnok oldalhajóval, négyszögletű alaprajzzal, oszlopsorokkal tagolva. Az ókori Rómában, Athénban gyűléseket tartottak, törvénykeztek vagy kereskedtek benne.
Rómában az első bazilikát i.e. 185-ben építtette az uralkodó, a város fő közterén. E mellé még több, további bazilika is épült.
Eredet [bazilika < ómagyar: bazilika < latin: basilica (főtemplom < középület) < görög: baszilike (királyi) < baszileusz (király)]
